2012. augusztus 28., kedd

Hot dog & ez meg az

IMG_8227
Általában nem jellemző rám a belföldi nyaralás, de idén volt szerencsém a Balatonhoz és a Tiszához is. Megjegyzem e kettővel semmi baj nincs. Sőt. Amivel bajom van, hogy elhagyom a fővárost és hízom két kilót és rossz élményekkel gazdagodom. A kettő közt van összefüggés, de a rossz élmény nem a 2 kiló hízás. Azzal itthon szembesülök, de van némi köze az igazi bajhoz.
Mindkét alkalommal meglehetősen jól felszerelt konyha ált a rendelkezésemre, tehát nem voltam rákényszerítve a rémesnél rémesebb kifőzdék kínálatára napi 3x, de még így is borzasztó a helyzet.
Ami szerintem tarthatatlan:
  • pizza – most komolyan, hogy a fenébe van az, hogy rossznál-rosszabb förmedvényeket árulnak mindenhol. Iszonyat. A tészta, a szósz és a sajt is. Arra rég rájöttem, hogy nem érdemes elszakadni a paradicsom-sajt párostól, mert bármi, ami még rákerül rémes. inkább ne legyen rajta “sonka”, mint hogy sonkának látszó képződménnyel tegyék tele. Szégyen-gyalázat, de az elmúlt évek legjobb pizzája még mindig a mirelit pizza az Aldiból. Hogy ez az Aldit vagy a “pizzázókat” minősíti, azt ki-ki döntse el maga.
  • akkora adag, hogy rosszul vagyok tőle. Pedig nincs rossz étvágyam. Most már tényleg be kell vezetnem, hogy ha egy oldalnál hosszabb az étlap, csak fél adagot kérek.
  • ahhoz, hogy hamburgert süssek, el kell kirándulnom a szomszéd megyébe, hogy találjak egy Tescot, mert ők tartanak darált marhahúst (több félét is). Mert még ha találok is egy hentest, ahol esetleg véletlenül akad marhahús, akkor sem darálják le nekem, mert a daráló “disznós”. Azt pedig ugye senki sem gondolja, hogy egy nyaralóban húsdarálással fogok szórakozni…
  • ja és a cukkini. hát az haláli. Ez nem korlátozódik a nyaralásra, ez egész nyári bosszúforrásom, a biopiacon egész jó a helyzet. De július közepétől akkor eszem jó cukkinit, ha elmegyek a MoM mellé, ha anyám ad, vagy ha olasz importra bukkanok. Tölteni valónak csúfolt 1 kilós példányok terpeszkednek mindenfelé. tölteni való, jó vicc. Inkább DV cukkini – disznónak való. akkora magokkal, mint egy megtermett sütőtöké. Kedves gazdák, tessék megtanulni zöldséget termelni, és aztán lehet majd siránkozni, hogy olasz cukkinit veszek. Megvenném én a magyart is, jókedvemben még kicsit drágábban is, de az legyen olyan, amit én akarok.
  • három vagy négy üzletre volt szükségem a natúr joghurt és a cukkini beszerzéséhez. És nem azért, mert drágának találtam, vagy nem az a márka, ami kell. Fenét. Nem volt vagy vállalhatatlan minőségben volt csak.
  • a strandok étel-kínálata. Van lángos (szigorúan tejfölös, mert a sajt borzasztó minőségű, csak elrontja), van rántott hekk (huszonéves koromig azt hittem balatoni hal), ami nem érint mert nem eszem halat, hallal teli élővíz mellett nem is ennék mirelit tengeri halat. És az abszolút nem nyári dolgok, csülökpörkölt, bármi-ami-zsíros-és-disznó. Én nem eszem disznóhúst. Semmi zöldség, semmi ami nem 1500 kalória. Aztán meg is van a plusz 2 kiló pikk-pakk. Mert a vége az, hogy lángos. Ami azért unalmas. Meg amúgyis.
    Aztán meg eszi a jónép az activiát, mert bedugul ezen a koszton.
    Borzalom.
Mondjuk azt, hogy kidühöngtem magam.
A képen a hotdog: kifli, virsli (nyilván), füstölt sajt, rukkola, majonéz / ketchup+mustár. Van, aki szét tudja úgy vágni a virslit, hogy nem esik két darabra?

2012. augusztus 19., vasárnap

Töltött sütőtök

tok1

Múlt heti a recept, de semmit sem vesztett az aktualitásából, mert az igazi sütőtök-szezon csak most jön.

Most vettem először hokkaido-tököt, aminek elvileg ehető a héja. És valóban, sőt nem csak ehető, hanem sütés után pont olyan, mint a húsa. Ez utóbbi egyébként kicsit keményebb, mint a többié (ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy nem fő szét annyira). nem mértem mindent, ezért ez inkább ötletadó, mint “igazi recept”.

Hozzávalók:

  • egy hokkaido-tök (az enyém 1,25 kg volt)
  • köles (ez valahol 5 és 10 dkg közt lehetett)
  • 1 hagyma
  • olaj
  • 2 nagy paradicsom
  • reszelt sajt
  • zöldfűszerek
  • bor vagy alaplé

A töknek levágom a tetejét, és az aljából egy kicsit, hogy stabilabban álljon. Kivájom a magját, és beleteszem egy sütőtálba. A hagymát felvágom, kevés olajon kicsit megpárolom, majd hozzáadom a húst, és miután mindenhol kifehéredett, öntök hozzá egy kis bort. Zöldfűszerekkel, sóval, borssal ízesítem, és megpárolom. Közben ha szükséges, adok hozzá egy kis vizet(vagy alaplevet), ha sok lé maradna rajta , magas lángon elforralom. A kölest alaposan átmosom, és puhára főzöm. A paradicsomot kimagozom és felkockázom. A húst összekeverem a kölessel és a paradicsommal. Közben a tököt előmelegített sütőben, 200 fokon 20 percig elősütöm. A félig megsült tökbe kanalazom a tölteléket*, megszórom a tetejét reszelt sajttal, és 20 perc alatt készre sütöm.

*nekem kicsit sok volt a töltelék, megmelegítettem, szórtam rá egy kis reszelt sajtot, és megettem, amíg arra vártam, hogy megsüljön a többi.

4-5 adag lesz belőle.

2012. augusztus 16., csütörtök

Pita-szendvics

IMG_8237

A mostani vagy az előző GoodFoodból van, Levi választotta, hogy akkor ő ilyet szeretne (éhes iskolából hazaérő gyerekeknek szólt az ajánlás :-))

Ami a jópofa benne, hogy se sütő, se mikró nem kell hozzá, csak egy pirító, amibe befér a pita – ha pedig nálunk belefért, másnak is menni fog, a miénk extra-kicsi. A fő szempont az volt, hogy Miki egeres legyen.

Hozzávalók:

  • krémsajt
  • pita
  • valami fehérje, tonhal, sonka… (ebben sonka van)
  • sajt
  • zöldség: kukorica, uborka, paradicsom…

A pitát berakom a pirítóba, hogy átmelegedjen. Levágom a tetejét, és a zsebet megkenem krémsajttal. Belepakolom a sonkát, sajtot, zöldségeket. Óvatosan visszarakom a pirítóba, és még egyszer bekapcsolom.

Ennyi. 1 pita egy fős könnyű ebéd/vacsora salátával, koktélparadicsommal…

2012. augusztus 14., kedd

Spenótos pite

pite 1
…illetve ha hű akarok maradni az ihletadóhoz, akkor halálpite. Bár ebbe nem kevert senki gyilkos csomorikát.
Nálunk a polcon néhány témára korlátozódnak a könyvek: szakácskönyvek (naná!), sci-fik, a klasszikus fajtákból, ízléses borítóval (lehet próbálkozni de az alapítvány sorozat a legjobb sci-fi), fantasyk (még klasszikusabbak, Dűne, A gyűrűk ura és még 1-2), krimik, és pár ponyva. Ifjabb koromban annyi világirodalmi klasszikuson* átrágtam magam, hogy már akkor is roppant művelt vagyok, ha soha többé semmi “igazi irodalmat” nem veszek a kezembe. Amiknek a nagy része nyilvánvalóan nehezen elolvasható szenvelgő agymenés, és rövid az élet ahhoz, hogy lelombozó elavult szarokkal múlassam az időt**. Na mindegy, szóval krimik. Jelenleg három kedvenc van: Agatha Christie, végül is a Tíz kicsi négeren kívül minden könyve szuper. Sokan azt tartják a legjobb munkájának, szerintem szimplán csak kilóg a többiből. És a két újkeletű kedvenc, az Agatha Raisin sorozat (házi használatban csak Mazsoláné) és a “sütis gyilkosságok”, azaz a Hannah Swensen sorozat. Poirot miatt a croissant + forró csokoládé reggeliket kívánom meg, Hannah Swensen a délutáni kávé + süti utáni sóhajtozásomról tehet. Agatha Raisin miatt pedig konstans ehetnékem van. Piték, pásztorpite, sült csirke, és sok sör egy angol vidéki pubban.
Úgyhogy azt találtam ki, hogy megfőzöm/sütöm azokat az ételeket Mazsoláné kalandjaiból, amiket nem zár ki valami általam utált összetevő (leginkább hal ez az összetevő). Ez a menü sejtésem szerint komplett hízókúra, Agathának is el kell kezdenie már az első kötetben rendszeresen bicikliznie, mert nem fér bele a szoknyáiba a vidéki koszt + mindenhova autóval kombinációtól. De nem egy hét alatt tervezem lenyomni.
*igen, megvolt Az ifjú Werther szenvedései, a Fanni hagyományai, sőt A szigeti veszedelem is, a teljes Faust és még Az arany virágcserép is. az egész hóbelevanc hiúság vásárával, A skarlát betűvel, az Édentől keletre-vel, és még a borzalmas és vállalhatatlan Anyeginen is átrágtam magam.
**most komolyan, miféle gyökér gondolja azt hogy 8-10 éves gyerekeknek a Kincskereső kisködmönt meg A kis herceget kell olvasni?
Úgyhogy jöjjön az első kötet címadó fogása, a spenótos halálpite. Gordon Ramsay könyvéből némi változtatással.
Hozzávalók:
  • 1 1/4 csésze liszt
  • 9 dkg vaj
  • kevés hideg víz
  • 10 dkg bébispenót
  • 17,5 dkg tejföl
  • kevés tejszín
  • 2 tojás
  • só, bors, szerecsendió
A lisztet kicsit megsózom, elmorzsolom a vajjal, kevés hideg vizet adok hozzá, és omlós tésztát gyúrok belőle. Előveszek egy kb. 20 cm átmérőjű pitesütő tálat, kibélelem a tésztával, és 20-30 percre beteszem a hűtőbe. Az alját villával alaposan megszurkálom és előmelegített, 200 fokos sütőben 15 percig elősütöm. Az egyik tojást szétválasztom, a sárgáját elkeverem 1-2 kanál tejszínnel. A tejszínes sárgájával megkenem a tészta alját, és még öt percre visszateszem a sütőbe. A sárgájához keverem a félretett fehérjét, a másik tojást és a tejfölt. A spenótot nagyon kevés vízben 1-2 percig párolom (épp csak essen össze), majd szűrőbe teszem és lecsöpögtetem. Miután a letelt az öt perc, kiveszem a tésztát a sütőből, félreteszem kicsit hűlni, és a sütőt 150 fokra állítom. A tojásos-tejfölös keveréket fűszerezem (só, bors, szerecsendió), és belekeverem a spenótot. A tölteléket a tésztára öntöm és 25-30 perc alatt megsütöm (akkor jó, ha megszilárdult a töltelék, és elkezdett kicsit pirulni).
2-4 adag (attól függ hogy előétel-e van-e hozzá saláta stb.), 20 cm-es pite lesz belőle

2012. augusztus 13., hétfő

Kéksajtos hamburger II.

IMG_8248

Belekezdtünk az idei nagy projectbe (bár pénzügyi szempontból a két Eames szék volt a csúcs – már ami a lakást illeti), nekiálltunk kifesteni a lakást. A lakásnak pedig ami az előnye, az a hátránya. A mérete. Mert kicsi. Nagyon kicsi. Lenyomtuk vasárnap az előszobát és a fürdőt, amivel nem volt gond, a cuccokat simán áthordtuk a szoba-konyha párosba. De jövő hétvégén jön a neheze, kifesteni a szobát és a konyhát úgy, hogy erősen limitált hely áll rendelkezésre. Márpedig leszereljük a polcokat és a karnisokat. Mert félmunkát és szarmunkát nem végzünk. Ha az lenne a cél, megbíznék vele mást.
És dupla ágy, kanapé, négyszemélyes étkezőasztal, két íróasztal… Lesz mit kerülgetni.

És az első festés alapján nálunk a festőlegények hamburgert esznek és gyömbérsört isznak. Na jó ez utóbbit csak Levi. A gyömbér még mindig top 10es ehetetlen étel nálam.

Szombaton például ezt a hamburgert ettük.

Ami belekerült:

  • 12,5 dekás marhahúspogácsa, csak egy kis sóval és borssal fűszerezve
  • a Mom park-beli Brót-ból valami a-betűs buci
  • bébispenót
  • sült bacon
  • és a kéksajtos mártás: sok kéksajt (gorgonzola pl), kevés majonéz és tejföl/görög joghurt

2012. augusztus 9., csütörtök

Nektarinos palacsinta

Ez nagyon rövid recept lesz, pontosan úgy készül a tésztája, mint az áfonyásé, csak nem 3 hanem 2 evőkanál cukor kell bele. Értelemszerűen nem kell áfonyát keverni a tésztába, hanem miután belecsurgatom a serpenyőbe a tésztát, belenyomok pár szelet nektarint. Akkor kell megfordítani, amikor már nem folyós a tészta, így nem fognak a gyümölcs-szeletek kipotyogni.

Fotózás után meglocsoltam egy kis juharsziruppal.

2012. augusztus 4., szombat

Áfonyás palacsinta

palacsinta1
Még mindig amerika háziasszonya, Martha Stewart és az ő “American food”-ja. Gyorsan megvan, nagyon finom lédús az áfonyától, és még nekünk is sikerült munka előtt, hétköznap megcsinálni. Pedig általában csak pirítós és sajt a reggeli. Magában, nyersen szerintem kifejezetten rossz az áfonya, de így… ha megint látok a boltban biztos fogok venni, és azon is gondolkodom, hogy kipróbálom meggyel. Vagy legrosszabb esetben fagyasztott áfonyával. Ha nem fogyna el egyszerre az összes, letakarva eláll a pulton jópár órát, mi munka után ettük meg a maradékot egy pár másodperces melegítés után, és akkor is kiváló volt.
Hozzávalók:
  • 1 csésze* (125 g) áfonya
  • 1 3/4 csésze liszt
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál sütőpor
  • 1 1/2 csésze kaukázusi kefir (író)
  • 2 nagy tojás
  • 1 teáskanál vanília-kivonat
  • 3 evőkanál olaj
  • olaj + vaj a sütéshez
  • juharszirup, méz, áfonya a tálaláshoz
Egy tálban összekeverem a lisztet, a cukrot és a sütőport, egy másik tálban pedig a kefirt, a tojást, az olajat és a vanília-kivonatot. A tojásos-kefires keveréket a liszteshez öntöm, nagyjából összekeverem, majd beleforgatom a megmosott, lecsöpögtetett áfonyát (nem baj, ha kicsit csomós a tészta, sőt!). Egy serpenyőben kevés olajat és vajat hevítek és közepes lángon egy-másfél evőkanálnyi adagokban, oldalanként pár perc alatt megsütöm. Sütés közben időnként teszek még egy kis vajat a serpenyőbe. Juharsziruppal és egy kis extra áfonyával tálalom.
3-4 adag lesz belőle.

2012. augusztus 1., szerda