Társasjátékok – 1. rész: Carcassonne

Még valamikor az év elején elhatároztam, hogy bemutatom a blogon az egyre szaporodó társasjáték-gyűjteményünk darabjait, hátha másnak is kedvet csinálok hozzá, vagy megkönnyítem a választást. Elmúltak már azok az idők, amikor 4-5 játékra korlátozódott a választék (Monopoly, Capitaly, Ki nevet a végén, Gazdálkodj okosan, és még 1-2 féle). Aztán jött a nagy Activity hullám, ami engem sosem fogott meg igazán, nem vagyok egy szereplős alkat, ezért a Beugrót valószínűleg sosem próbálnám ki (nemrég adták ki a műsor alapján készített társasjátékot), és az Activity sem a kedvencem.

Én a földművelő, sereggyűjtögetős számítógépes játékokat szeretem, és ez a társasjáték preferenciáimra is kihat. Az ‘ember’ pedig szeret néha lövöldözni (bár a WoW-ot jó sokat nyomta anno), de még nem vetette fel, hogy a Doom táblás változatára vágyna, ezért általában én választok játékokat, amikkel az ő ízlését is eltalálom, úgyhogy mindketten jól szoktunk szórakozni.

A szempontok: hányan lehet játszani, mennyire újrajátszható, mekkora a veszekedés-faktor, mennyibe kerül (mekkora asztal kell hozzá), mennyi ideig tart egy party, mekkora szerencse és a gondolkodás aránya, mennyire tartós.

Tehát az első “versenyzőnk” a

Carcassonne.

A játék során kis terepkártyákat kell húzni, és a már lent lévőkhöz illeszteni. Ebből alakul ki egy várakkal, utakkal, kolostorokkal tarkított vidék, ahol a limitált számú bábuinkkal területeket, és ezáltal pontokat szerezhetünk. Tipikus német stílusú táblás játék, 2000-ben jelent meg, és 2001-ben elnyerte az év játéka díjat. Azóta rengeteg változata és kiegészítője jelent meg, ezekből nekünk is van néhány, azok majd a folytatásban jönnek szépen sorban.

Főbb jellemzők:

• 2-5 fő játszhatja
• mi általában ketten játszunk, ekkor nem szokott veszekedésbe torkollani a játék, mindenki építgeti a maga birodalmát, bár azért keresztbe is lehet tenni egymásnak.
• a pontozásból adódóan, több játékos esetén már lehet alkalmi klikkeket alakítani egymás ellen, így megnő a veszekedés lehetősége.
• mivel a pálya mindig máshogy, és spontánul alakul, akárhányszor jó szórakozást nyújt.
• mi ketten 20 perc alatt lenyomunk egy menetet, ami nagyon gyors és pörgős, persze hatalmas rutinunk van már benne.
• kezdőkkel, illetve többen, jóval tovább tarthat egy kör (én olyat is hallottam, akik több órát is eltökölnek egy menettel, de szerintem ők csak veszekednek nem játszanak).
• kétszemélyes asztallal necces, négyszemélyesen már kényelmesen elfér.
• abszolút az olcsóbbak közé tartozik, az alapkészlet ára kb. 4500 egység.
• általában kiegyensúlyozott a végeredmény, ritkán szokott csak valamelyikünk “nagyon nyerni”, azaz a szerencse nem annyira számít, mivel rengeteg lapot kell húzni. A fél pakli felhúzása elég kiegyenlített, az agyi képességeink pedig elég hasonlóak, a legtöbb játéknál egyikünknek sincs túl nagy előnye az agytekervényei miatt. Több játékos esetén sokkal jobban számít a szerencse, de nem az a típusú játék, ahol a kezdeti leosztáson múlna minden, vagy ne lehetne fordítani, akár a játék legvégén is.
• a doboz elég kicsi (és jó arányú, nem az a bazinagy lapos típus), sok társasjáték esetén már nem mindegy, hogy mennyi polc kell nekik.
• szép a grafikája, a kartonlapok vastagok, tartósak, a bábuk fából vannak.
• nyelvfüggetlen, egyik kártyán sincsen szöveg.
• 8 éves kortól

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a gyors, nem túlkombinálós-mindenki-fél-óráig-töpreng stílusú stratégiai játékokat. Sok-sok játékkal a hátunk mögött (és készlettel a polcon) ez az egyik kedvencünk. aki most ismerkedik újra a társasjátékozással, annak mindenképpen jó kezdés lehet.