Padlizsánkrém – vinete

Hogy egészen pontos legyek: erdélyi padlizsánkrém. Az anyámtól tanult változat meglehetősen minimalista, de kár lenne fokhagymával, vagy ennél több hagymával elrontani a padlizsán zseniális füstös ízét. Ez is olyan, mint a kürtőskalács, lehet sütőben is sütni, de nem érdemes. Az egésznek a lényege a tűzön (nem szénen, tűzön, lángok között) sütött padlizsán. Azon kívül, hogy a padlizsán húsa sokkal világosabb marad, értelmet nyer tőle a padlizsánkrém körüli felhajtás. Érdemes nagy adagot sütni belőle, és összetörve, ízesítés nélküli állapotban lefagyasztani pár adagot. Az általam kedvelt majonézes változat a téli/magyar ízlés szerint készülő, a helyiek a nyáron készített padlizsánkrémbe nem tesznek majonézt, csak pár kanál olajat (napraforgót, nem olívát).

Hozzávalók:

• 3 nagy padlizsán
• 2 evőkanál reszelt hagyma (a lé nélkül, amit reszelés közben enged)
• 4-5 evőkanál majonéz
• só
• 1 teáskanál ecet vagy citromlé

Rakok egy jó nagy tüzet, és a tűzben, többször megforgatva megsütöm a padlizsánokat. Akkor jó, ha a héjuk már kicsit szenes, és a belsejük puha. Miután kihűlt kiszedem a padlizsánok belsejét, és egy fa lapáttal összetöröm. Szerintem ehhez nem érdemes elővenni az aprítót, mert elég puha és pépes lesz a sütéstől a padlizsánok belseje. A levet, amit hűlés közben enged, leöntöm róla, mert túl híg lenne tőle a krém. Végül belekeverem a hagymát, a majonézt, az ecetet, megsózom, és egy éjszakára hűtőbe teszem. Ha a hagyma nem csípős, lehet akár azonnal fogyasztani, de ha csíp, érdemes megvárni, amíg elmúlik a csípőssége, hogy ne nyomja el a padlizsán ízét.

4 fős adag.